Regölés - Kecskemétfilm
Rendezte: Hegyi Füstös László
"A díszítőerő lelki törvényeit hatalmas érzékkel érvényesíti a magyar.
Jellemzője az erő, a nyugalom, a nagy pusztai területek fakóságának és a zsúfolt aprózások tüzének komoly ellentéte, a határozatlan, érzelgős vagy nevetgélő színhatások férfias elkerülése.
A magyar díszítmény nem tarkálló csokor, nem érzelgős vallomás, hanem a népvándorlás porán nőtt bokor, kiaszott legelők szélére zsúfolt erdőség, tarlók végtelen fakó izzásában az útszéli fa fekete árnyéka, a hosszú egyhangúság után a vasárnap öröme, a magyar sorsok megpróbáltatásában az erős jellem töretlen derűje.
Csak nagy tisztelettel közeledhetünk hozzá."
Fáy Aladár
Dédanyáink öröksége - A magyar konyha lelke
NÉPSZOKÁSOK és ANYAGI KULTÚRA
"A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, melynek lelkét kifejezi... S eljön az idő, amikor a művelt réteg a néptől átvett hagyományt új, művészi formába öntve újra átadhatja a nemzeti közösségnek,
a nemzetté vált népnek... " Kodály Zoltán
A dramatikus hagyományok a magyar paraszti kultúra sok területén jelentkeznek. Hiszen amikor elkezdik vagy befejezik az aratást, annak is dramatikus hagyományai vannak, amikor a mesélő megjeleníti a hős kalandjait vagy a ballada énekese mozdulatokkal kíséri előadásának cselekményét, vagy amikor a gyerekek játszanak, az is át meg át van szőve különböző dramatikus vonásokkal. Természetszerűen mégis a népszokások területe az, ahol ezek a vonások a leggyakrabban és a legszélesebb körben jelentkeznek.
A paraszti színjátszás nem korlátozódik kizárólag a betlehemes játékokra és néhány köszöntő játékra, mint amilyen a gergelyjárás, pünkösdölés, balázsolás, és amilyen volt a már alig meglelhető regölés szokása.
A magyar nép dramatikus hagyományairól szólva ugyan a közvélemény elsősorban a betlehemes játékokra gondol, vagy a fentebb felsorolt felköszöntő szokásokra. Ilyen módon kirekesztik azoknak a játékoknak nagy és változatos seregét, amelyekkel a nagy munkák befejezése után (pl. aratóünnepek), s a fonóban szórakozik a fiatalság.
Ezek között a játékok között nem egy olyan található, melyben a fonóház tagjai a szomszédban fonókhoz mennek át, s adják elő tréfás játékaikat. Sőt; ha tovább akarjuk feszíteni a hasonlatot, helyenként még .,fizetést”, ennivalót is kapnak a szívesen látott „színészek”. Ezeken a játékokon is derül a nézőközönség, ha nincsen is dramatikus, szövegszerűen hagyományos mondókájuk.
A hagyomány azonban őrzi a játékok alapformáit, a hagyomány tartotta fenn ezeknek a játékoknak szerepét. Ha a szöveg sokszor jelentéktelen és semmitmondó tréfák keveréke is, annál több alkalmat ad az invenciónak, találékonyságnak, a derülő közönség hálás tetszéssel jutalmazza az ilyen tréfákat, a helyzetbe illő váratlan célzásokat.
Ugyanígy a lakodalom szokásanyagának jó részét is ide, részben pedig a kultikus szokások közé kell kapcsolnunk. A vőfélyek tréfái, versengései vagy még előbb a leánykérés hagyományos késleltető szokásai mind-mind a népi színjátszó kedvnek dédelgetett szülöttei. Szerepük, feladatuk jelentős a népi színjátékszerű szokások világában, csak éppen eltérő az alapformájuk a szövegeket is híven őrző s kimondottan előadó célzatú betlehemes és egyéb játékokétól.
Láthatja bárki is, aki egy parasztlakodalmat, majd egy betlehemes játékot végignézett, hogy a színészkedésnek két alapformája: a rögtönzésszerű előadás és a kötött szöveg hű visszaadása jelentkezik itt.
A magyar ház
Őseink életük minden percét Istennel egységben élték.
Számukra a hit valódi élő hitet jelentet, ami egész életüket és életterüket áthatotta. A parasztházak berendezése évszázadokon keresztül ugyanazt a rendet követte. A REND ugyanis nem csupán a munkára, a tisztaságra vonatkozott, hanem átfogta az élet teljes egészét. Rend volt kívül, belül, idelent éppen úgy, mint odafent. Rend volt a faluközösségben, a családi közösségben, a fejekben, a megművelt földeken, a tisztára meszelt házakban.
Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek.
A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül “bevált” a magyarság körében.
Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön.
"Nekünk, magyaroknak olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben az idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz.„
A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt, amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak. A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája. A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.
Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor „Napba öltözik”.) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre.
Színia: A magyar ház mágikus titka >>
A magyar ház fejlődése
Talán nem is kell szót vesztegetni arra, hogy mily fontos a magyarság házának tanulmányozása.
Nemcsak a néprajz szakembereit érdekli ez, hanem az ősi idők krónikásán kívül a műtörténetírót is; mert kétségtelen, hogy a magyar nép a házépítés mesterségének gyakorlásában más népektől eltérő jellemvonásokat mutat, s hogy e gyakorlati művészkedéséből következtethetünk építészeti érzékére is.
Népviselet
Ma számunkra a népviseleteket nagyrészt az teszi népviseletté, hogy a városi emberek többé-kevésbé tetszőleges, személyes ízlés szerint megválasztott öltözeteivel szemben, egy-egy viseletben járó falu a közös szabályok szerinti öltözködésre ad példát.
Ha közelebbről megvizsgáljuk, ez az egy-egy falura vagy falucsoportra jellemző viselet azt is megmutatja, hogy egy ilyen közös szabályrendszeren belül a speciális helyzetek, egyéni szándékok, vonzalmak, kapcsolatok hogyan kapnak a közösség többi tagja számára is „elolvasható” kifejezést az öltözet egyes vonásaiban.
Természetesen az öltözködésnek ezt a jelszerű, jelentéshordozó használatát is meg lehet találni a társadalom más köreiben, rétegeiben is, és a falusi öltözködési szabályok, szimbolizációs eljárások elődeit szintén föl lehet fedezni sokszor más társadalmi rétegekben, sőt az Európa széles területeit átjáró áramlatokban is.
Tudtad-e?
Vitézkötés: magyar eredetű zsinórdíszítés a huszárok csizmanadrágján s a gyalogsági posztónadrágon, továbbá a huszárcsákón.
A zsinórozás gyakran alkalmazott díszítmény volt a különböző egyenruhákon, például a huszárok díszegyenruháján.
A vitézkötéses, zsinóros nadrágot a parasztság csak a 19. század közepétől hordhatta. A nemesség a lábszár formáját követő szűk nadrágot a 14. századtól, a hozzá felöltött ujjastól eltérő színben viselte. A zsinórozás először a nemesi és huszárnadrágon tűnt fel a 17. században.
A dolmány gombolása-zsinórozása hatsoros, a huszáregyenruhára összesen 30 rőfnyi (kb. 20 méter) zsinórt kell verni.
forrás: MAGHUN.com - Magyar Világörökség és hagyomány
Tudat alatt minden ember jól tudja, hogy az öltözködés a társadalmakban fontos szerepet játszott és játszik ma is.
A ruházat véd az időjárás viszontagságaitól, de nem ez az egyetlen feladata. Kifejezhet társadalmi rangot, népcsoporthoz tartozást, életkort, családi állapotot, stb. Ezzel mindenki tisztába is van, hiszen naponta használja az öltözködés "jelrendszerét".
Van azonban az öltözködésnek olyan szerepe is, amelyet nagyon kevesen ismernek: a finomerő szintű hatása, amelyet a felhasznált anyagok és a felhasznált minták, színek, jelképek határoznak meg.
Akármilyen hihetetlen, a viselet gyógyíthat, erőt adhat, de éppígy megbetegíthet és gyengíthet is minket.
Színia: Az öltözködés mágikus titkai >>
A Matyó hímzés színei
Egyszer egy matyó legényt elrabolt az ördög. A fiú kedvese sokat rimánkodott, hogy adja vissza neki, mire az ördög azt mondta: Akkor kapod vissza a szerelemedet, ha elém hozod kötényedben a nyár legszebb virágait! Bajban volt a lány, hiszen télvíz idején jártak. Ám végül is kitalálta, hogyan teljesítheti az ördög kívánságát. Ráhímezte kötényére a kert gyönyörű rózsáit és azt vitte cserébe a párjáért. Így szól a legenda.
“matyofolk.hu”
Minden színnek volt jelentése:
-
A FEKETE, a matyó viseletben a föld színe, melyből a termés, az élet sarjad.
-
A PIROS, az öröm színe
-
A SÁRGA, a nyár színe, a Nap színe
-
A KÉK, a bánat színe, az elmúlásé
A magyar konyha
Tápai krumplis lepény
Tészta:
40 dkg lisztből 3 dl tejjel, pici sóval, 6 dkg cukorral, 1 és fél dkg felfuttatott élesztővel kelt tésztát készítünk. 10 dkg zsírt, vagy 12 dkg vajat felolvasztva hozzádolgozunk. Kelesztjük, nyújtjuk és kb. 25X40 cm-es zsírozott tepsibe helyezzük.
Töltelék:
5 db, (kb. 40 dkg) közepes nagyságú (öreg) krumplit megfőzünk, áttörjük 10 dkg vajjal, 3 dl jó minőségű tejföllel, 2 db tojással, 1 kanál liszttel, vagy +1 tojással és kevéske sóval ízesítve, simára keverjük .
A tepsibe is kelt pihentetett tésztára tesszük, majd közepes hőmérsékletű sütőben süssük.
Lehet édesre sütni, akkor a töltelékbe ízlés szerint cukrot teszünk.
Szokás a kisült lepényt cukrozva is fogyasztani.
Valódi Magyar Szakácskönyv
'Én gazdag földbirtokos családból származtam, gazdasszonyságom alapját hazulról szereztem. Később mint katonatisztné bejártam az ország majd minden vidékét; mindenütt megtanultam a mi jót és takarékosat csak észlelhettem. Szenvedélyes főzőné létemre gyönyörűséggel és rögtön megkészítettem a nekem tetsző ételeket. - Így gyűlt fel évek során át az én szakácsnői tudásom.'
De nemcsak felgyűlt Zilahy Ágnes úrasszony tudománya, hanem a Magyar Nők Lapja kiadóhivatalának jóvoltából 1892-ben már a második, bővített változatban vált közkinccsé a Teleky Sándor gróf biztatására született receptgyűjtemény.
Hogy elavult-e mára vagy sem, tessék eldönteni!