Dr. Pap Gábor - Kezdetben vala az Ige
Elfelejtett anyanyelvünk
Magyar népi jelképtár
Hajfonatkorongok
Rakamazi hajfonatkorong
Szárnyas napkorongok az írásos mezőkövesdi hímzéseken
A MAGYAR NYELVRŐL
"A magyar nyelvre büszkék lehetünk, mert nem a pusztuló, hanem az elpusztíthatatlan nyelvek közül való." Szőke lajos
Több mint száz évvel ezelőtt a szinte emberfölötti nyelvtehetséggel bíró Mezzofanti olasz nyelvész, aki 58 nyelven értett és beszélt és ezek között magyarul is tökéletesen tudott, egyszer így nyilatkozott:
„A magyarok, úgy látszik, még nem tudják minő kincset bírnak nyelvükben.” (Lásd: Zsirai Miklós: „Nyelvünk alkata.”)
A nyelvek különböző arányokban használnak képeket és fogalmakat.
A magyar szavak gyökerei, a gyökök, jobbára képek, melyek összekapcsolódva egész filmet vetítenek elénk - körmönfont, halovány, kerge, stb. A gyökök és jelentések finom változásaiban összefüggések szerves kapcsolatrendszere tárul föl, s állandó gondolattársításra, analógia-sorok áttekintésére késztet bennünket, pl.: válik, válság, választ, valag, völgy, stb. Egyszerű szavainkban természeti jelenségek képlenek meg, melyek magát a jelenséget vetítik elénk: Kelet-Nyugat, este, eső. Az érgyökből ered az érint - értelem -érzelem - érték - érdek - értelmes - értelmetlen - érdekes-érvényes - ahány ellentét, annyi összefüggés?!
Egyik-másik gyökből több száz szó sarjadzott, másfelől szinte nincs olyan fogalom, melyet ne tudnánk több szóval-képpel megvilágítani. Beszédünk és gondolkodásunk ily módon kétfelől kapcsolódik össze, akár az összekulcsolt kéz. Szókincsünk mérhetetlen gazdagságát hadd jelezze három szám: a fogyatékos értelműre 200-nál több, a beszélésre legalább 500, a helyváltoztatásra bizonyára van 1131 olyan szavunk, amelyet minden magyar azonnal megért. Ugyanis eddig számoltam - figyelmen kívül hagyva az eszközzel történő mozgásokat: a szánkázik bekerült, aszánkózik kimaradt.
"A gyökrend révén a magyar holisztikusan szemlél: az egészet látja, a lényeget, s abból eredezteti a részeket. Tehát levezető, az idegen szavak kedvelőinek: deduktív ." Ezért hangsúlyos szavaink eleje, és ezért tesszük a mondatban előre a fontosat.
Ezért beszélünk egyes számban a többes testrészekről - láb, fog, haj, szarva közt a tőgyét, csikorgatom a fogam, stb. Ugyanilyen, tehát a névhasználatunk, a keltezésünk, a leveleinkcímzése. Számolásunk is ilyen: tizenegy, tizenkettő, tizenhárom, tehát elöl a nagy egység, a tíz,latinul: undecim, duodecim, tredecim.
A magyarban lényegében szabad a szórend, és úgyszólván korlátlan a szóalkotás lehetősége, aminek az a lényege, hogy nem csupán gyárthatjuk a szavakat, hanem a képiségből következően az először hallott szóleleményeket minden nyelvtársunk azonnal érti: "léptei lepotyorásztak a lépcsőn," olvasom egy regényben.
Talán az anyatejjel belénk ivódott nyelvi szabadságból következik egyénieskedésünk, kuruckodásunk, politikai szabadságvágyunk?
Karácsony Sándor híres könyvében, A magyar észjárás ban azt állítja, hogy "a mi gondolkodásunk lényegében mellérendelő", s ennek nyelvünk ezer bizonyítékát adja.
Fogyaszt: a sonka a tányérról fogy, amitől a hasam nő. Az európai nyelvekben jórészt ismeretlen ikerszavak ellentéteket kapcsolnak össze: süt-főz, esik-kel, jön-megy, sőt: él-hal! A fogalmi gondolkodás szerint pl. élni, enni, lakni, lélek, bűnhődés külön fogalmak.
A magyar lát összefüggést élet, táplálék, otthon, nász, börtön és lélek között. Nézzük: élet és étel szavaink azonosak, hangátvetéssel különültek el:nem élek hússal. Feleségemmel és anyámmal élek - tehát velük lakom.
A lak gyök eszerint otthont is jelent, ahol lakozom. A lakás majdnem olyan fontos, mint az élelem. Lakni ugyanaz, mint élni valahol, lakhatatlan az élhetetlen bolygó. Jól lakni annyi, mint eleget enni, esetleglakmározni. Némelyik étel laktat, némelyik nem. A lakodalom a nászi, házasodási lakmározás. A házasodás és a lakodalom közti összefüggésre mutat a régi nyelvhasználatunk "Én atyámnak házában sok lakodalmak vannak" (Müncheni kódex, János 14.2.) A XV. században a lakodalom tehát helyet, otthont is jelentett. Miután az ember lelkes lény, ezért a száz lakos száz léleknek is mondható. Szent István törvényei szerint bizonyos vétkesek börtönben böjttel lakoltak bűnükért.
Ezt a viszonyrendszert csak egy háromdimenziós képen ábrázolhatnánk, melyen látnánk az él-élvez-élelem-élet-étel-evés sort, majd ezek elágazásait, pl.: él - él vele - létezik, van - használ: kihasznál, fölhasznál, lehasznál, fölél - lakik - közösül, stb. majd ugyanezt végigvenni a sor többi szavával, kikutatva az élvez, az élelem és a többi rokonságát. Átjutván a lak - lakozás - lelakik - belakik - lakmározik - lakodalom - lakol családhoz, s megtennénk ugyanezt, akkor kiderülne, hogy egymással gyökkapcsolatban nem lévő szók közt jelentés-megfelelések akadnak: közösül, lakik, eszik, stb.
Midőn egyre távolabbi szóbokrokba kerülünk, nem hagyjuk el nyelvünk háromdimenziós hálóját, melynek minden csomója többszörös összeköttetésben áll egymással. Látnánk, hogy a jelentések egy része a gyökökön, mint képeken keresztül áramlik, másika fogalmak értelmi összefüggései révén. És, amikor "mintegy félhomályban átsuhan értelmünkön a szó másodlagos jelentése" (W. Heisenberg), a magyarban sokadlagos jelentése, akkor mind valami nyomot hagy ott, legkivált megnyit egy asszociációs lehetőséget...
Zsoldos Imre nyelvészprofesszor szerint "a legmagyarabb szó a magyaráz!"
Mi egyedülálló módon anyanyelvünket bocsátjuk a homályosra. Pl. egészség szavunk egybefogja a korszerű, holisztikus orvostudomány alapelvét. Vagy: magyarul a gondolkodás a gonddal való foglalkozás! Ez a rendszer-elvű összefüggés erősen meglepte Heideggert, amikor valaki szóbahozta előtte a dolgot.
A magyar filozófia a nyelv maga! Hegygerince az irodalom, különösképpen a népdal és a költészet. A mi nagy eszméltetőink írók és költők: Zrínyi, a zsoltárosok, Berzsenyi, Vörösmarty, Arany, Ady, József Attila, Weöres, Krúdy, Jókai, Hamvas.
Aki nem tanul népdalokat, s nem igen olvas anyanyelvünkön, az műveletlen lesz, akár a sivatag, s talán közepes fizikatanár sem válik belőle...
Az igazi magyar észjárás nem árvalányhaj és ingyom-bingyom, és nem is divat-izmus szerinti okostojáskodás, hanem különleges és hatalmas adottság.
Teller Ede, Ady, Krúdy, Mari néni meg minden mélymagyar gondolkodási előnye a magyar észjárás képessége. Ennek lényege: párhuzamosan gondolkodni analógia és Arisztotelész szerint, képekben és fogalmakban, két agyféltekénket együtt használni.
Nyelvrokonságunk felismerésének útvesztői >>
"Figyeljünk a múlt, az aranykor nagy Mestereire, szívünkkel látva az igazságot.
Mely igazság fényesebben tündököl előttünk, mint képzeletünk valamennyi csillaga. Segítségül hívjuk jelképeinket, ősi tündöklésünk kitörölhetetlen bizonyítékait.
Rejtett értékek ezek, megismerésük, feltárásuk nem csupán feladat, kötelességünk is.
Tudni egyenlő az emberi fejjel; merni az oroszlán körmeivel; akarni a bika hatalmas ágyékával; csendben tartani a sólyom misztikus szárnyaival.
Tudni - Merni - Akarni - Csendben tartani.
E négy igaz szó szükséges a Napútra találáshoz, s csak a félelem az, mi szívünket mérgezheti. Éljünk a pillanat lehetőségével, szívünkben reménnyel és biztos tudattal: Nemzetünk, őseink országa, a tanítók, a fényhordozók népe újra feltámad." Szentimrey Gábor
Magyar jelképeink
Vallási jelentése volt minden egyes magyar, ősi ornamentumnak, miért is a magyar ornamentika minden egyes motívuma szimbolikus dísz. Jelképezte pedig a teremtő és fenntartó isteni erőnek egyes megnyilvánulásait…
A magyar parasztság a múltból nemcsak egy-egy motívumot, emléktöredéket hozott magával, hanem az egész motívumkincsben, mint összefüggő jelrendszerben benne lappang archaikus világszemléletének sok alapvető eleme is.
Ez a világlátás, a jelekben rögzített és jelekkel közvetített tudás pedig ma is érvényes üzenettel szól az ember helyéről a világmindenségben: feladatáról, lehetőségeiről, természethez való viszonyáról, a természetben és az ember önnön természetében fellelhető törvényszerűségek megfigyeléséről és alkalmazásról, a természetben természetesen és a természettel való együttélésről.
Szarvasábrázolás
Az ázsiai nagyállattartó népeknek a szarvas sokoldalú élményt nyújtott.
A velük való találkozás olyan szarvaskultusz kifejlődéséhez vezetett, amely hitéletüket, mítoszvilágukat mélyen áthatotta.
E népeket a "csodaszarvas" csalogatta szebb tájak és jobb legelők felé. Még a túlvilágra is nem egyszer szarvas vitte őket.
A megélhetés, a bőség, a gazdagság és a termékenység elválaszthatatlan segítőtársa lett az a csodálatos állat, amelyhez egészen közel sohasem sikerült kerülniük.
Őseink levédiai csodaszarvas-mítoszával szinte teljesen azonos szarvasűzés-jelenet látható a dunhunagi 249-es számú Kr.u. III-IV. századból származó barlangtemplomban. Ősi mítoszvilágunkban egy-egy villanásra feltűnő lényében népünk jólétét, az évente levetett agancsa miatt újjászületését vélte felfedezni.
A szarvak az erőt, a becsületet, a termékenységet, a szarvasok pedig a hosszú életet és az újjászületést jelképezték.
Dr. Kiszely István
Turulmadár
Mi is az a turul?
Nos a turul igazi madár. Ma kerecsensólyomnak hívjuk.
Egyetlen élőhelye manapság a Kárpátmedencében van. A - főleg női sírokból előkerülő - régészeti tárgyakon is jól felismerhető, azonosítható. "Sólyomfoga" van, ami csakis és kizárólag a kerecsensólyom sajátja.
Csupasz a lába, az összes többi ragadozó madár lába tollas.
Egy dolog hibázik: füle van a madárnak a némelyik fellelt tárgyon.
És nem tollból mint a fácánnak vagy a bagolynak. Hanem változóan, hol kutyáé, hol lóé vagy éppen macskáé. Hogyan lehet ez? A dolog egyszerű! A turulmadár jelkép. Eleinknél is az volt már a szkíta időkben is. És mivel az "igazi" turult senki sem látta, mindenki csak hallott róla (a fülével), az alkotóművész ötvösmester ezt úgy jelezte, hogy fület adott a madárnak.
A NIMRÚD ősapát jelző Turulmadár tehát a leszármazottaira figyelő, rájuk vigyázó, égbeköltözött ősteremtő megszemélyesítője.
Őt követik a vándorok, Ő mutatja a helyes irányt.
A végtelen síkságon élő népek olyan jelképet választottak, melyet gyakran láttak, ismerték.
A sólyom a magasból jön, így könnyen válhatott az égiek küldöttévé. Az ázsiai népek mindegyikénél szent állat.
Napjel
A természetben élő emberek nagy mértékben ki vannak szolgáltatva a természet erőinek. Az ember korán rájött arra, hogy élete legfontosabb tényezőit - a meleget, a világosságot - a Naptól kapja, ezért mindig tisztelettel tekintett ezen égitest felé.
Népművészetünkben mélyen konzerválódott a napjel szinte minden formája. A napjel ősi tartalmát ugyan a magyar nép rég elfeledte, de formáját hagyományaiban mélyen konzerválta.
Ősi hitregénkben csodálatos szarvas jelenik meg; homlokán fénylik a felkelő Nap, szarva hegyén a Nap fénye megannyi csíkban tündöklik.
Tiszteletének tárgyát először kör alakkal ábrázolta; ennek horgas sugarú kör stílusváltozatát a nép "forgórózsának" mondja; ugyanezt a jelet megtaláljuk Kínában és a belső-ázsiai szőnyegeken. A szőnyegszövés technikája alakította ki a "horogkereszt" alakot, amely a csángóknál éppolyan formában jelenik meg, mint Ázsiában.
A napjel összetettebb stílusváltozatai is ismertek. Így a székely porszarukon rajta van a napkorong tagoltabb formában, széléből a sugarak örvényszerűen csigavonalas gomolyban csapnak fel. Ilyen napjel díszíti a kínai és belső-ázsiai díszkapukat, kolostorok gerendáit, de a székelykapukat is.
A csángó-, a kalotaszegi-, és a székely kapu keleti rokonságát nemcsak szerkezeti, de napjel díszítéses formái is megerősítik.
Népünk nemcsak regős énekeiben őrzött meg a Nap csodálatára vonatkozó jelképeket, de a napfordulókor tartott turkajáráskor az ősi jelek rajzolásával is. Ilyenkor teheneik oldalára kerek napjeleket rajzoltak, hogy a mindent éltető Nap viruló erőben és egészségben tartsa meg hasznos jószágaikat.
Dr. Kiszely István
Tulipán
A magyar díszítőművészet az évezredek során valóságos képírássá fejlődött. Minden motívum jelentéstartalommal bír, olykor többszörös jelentéstartalommal is.
A növényi díszítőelemek között kiemelkedő helyet foglal el a tulipán. Formája több ezer éve ismert a sztyeppei népek díszítőművészetében.
A tulipán a magyar ornamentika legkedveltebb virága.
Önmagában is egy kompozíció lehet, és mindig a nő jelölője.
Több száz formáját ismerjük, kifejezheti a nő társadalmi helyzetét, családi állapotát, életkorát, élethelyzetét. A ma született leány-gyermektől a haldokló öreg néniig minden életkornak megvan a maga tulipánformája.
A virág tölcséres kelyhe az élet nedvét tartalmazza, és ezáltal gyakran az anyaméhre utal.
Őseink hittek a gonoszt távol tartó szerepében, ezért kapufélfára faragták (ahogy a mongolok is).
A tulipános életfa létezése is azt bizonyítja, hogy a tulipán ősi jelkép.
Kimondhatatlanul sok formája, változata van, már maga is egy kompozíció, ugyanakkor áttételes jelképként is kiválóan használható.
Szirmai hasonlítanak a női test kontúrjához, ilyen esetben a nőiességet, termékenységet jelképezheti, de jelentheti a feltárulkozást, a befogadást is.
Hiszen minden nő spirituális útja a „férfin keresztül” vezet, visszakapcsolja az ősi egységhez, a Nagy Egész -hez. Így teljesednek ki mindketten.