Karrier-coaching - Budapest, Kecskemét

Cikkek

Szemben a tükörrel

Bár hasznos, mégis csalóka az önismeret, mert többnyire mások kijelentéseinek apró darabkáiból áll össze. Nem azt látom a tükörben, aki odaállt elé, hanem azt, amit mások odavetítettek róla.

Az önmagamról alkotott kép olyan, mint egy leves, amit én főztem ugyan, de a hozzávalókat különböző piacokon, különböző emberektől vásároltam meg. Ebben az értelemben az önismeret azt jelenti, hogy - a számomra fontos és kevésbé fontos másik személytől származó - sok apró részletből összerakok valamit, és azt elfogadom, mint saját kreációmat.

De ha így jön létre az önismeret, akkor az, amit magamról gondolok és hiszek, nagy mértékben függ másoktól! Számtalan sajátossága eredhet azoknak a személyeknek a hozzáállásából, akiktől az alkotóelemeket kapom. Az viszont teljes mértékben a saját felelősségem, hogy ellenőrzöm-e a képet, hogy tisztázom-e az önmagamról így kialakított véleményt, hogy megvizsgálom-e, hol van a határ a mások véleménye és a saját magam által megélt kép között.

Ha az életpályáját tervezi, akkor az a dolga, hogy tisztázza, ki is Ön valójában. A mások által ránk vetített kép rengeteg hibás következtetéshez vezethet. Önértékelésünkben nyomot hagynak az általánosítások is, ha elfogadjuk őket igazságként.

Lehet, hogy az Ön esetében is vannak ilyen hibás következtetések? Az alábbi lista csak néhány ötlet ahhoz, amire gondolunk. Hangsúlyozzuk, hogy a következő állítások egytől egyig hibásak, mégis sok ember életpályáját befolyásolják:

- Aki megbukik valamiből, az buta.

- Aki jól tanul, annak egyetemre kell mennie.

- Mindenkinek van egy "igazi", a foglalkozásokban is.

- Amit fiatalon elmulasztottál, azt nem pótolhatod be, már késő!

- Azt kell választani, ami biztos.

- Aki sokszor változtat, annak valami baja van.

Ezeket és ehhez hasonló közhelyeket nagyon sokan elfogadnak és önmagukra alkalmazzák őket. Ezzel a batyuval a hátukon aztán jóval nehezebb lesz pályát építeni.

De sok más olyan dolgot is beépítünk önértékelésünkbe, ami nem segíti az előrelépést.

Ha ilyen nehéz az önismeret, akkor hogyan lehet szert tenni rá? Elsősorban úgy, hogy foglalkozunk vele, kipróbáljuk magunkat. De kérhetünk segítséget - akár olyan embertől, akiben megbízunk, akár szakembertől -, végezhetünk teszteket, kipróbálhatjuk a grafológiát, vagy járhatunk önismereti csoportokba.

Felhasznált irodalom: Dr. Váry Annamária - Mi legyek, ha még nagyobb leszek?

Hogyan tűnj ki a többiek közül?

Vedd észre és emeld ki egyedi vonásaidat! Az emberek többsége nem foglalkozik énmárkája kialakításával, pedig nemcsak az számít, hogy mi kiket ismerünk, hanem az is, hogy minket ki ismer és milyen oldalunkról. Jeff Bezos, az Amazon alapítója szerint: „Az énmárka egyenlő azzal, amit mások mondanak rólunk, amikor kilépünk a szobából.”

Azok számára, akiknek nincs lehetőségük közelebbről megismerni erényeinket, képességeinket, érdemes egy rövid és megjegyezhető üzenetet magunk után hagyni, hogy könnyebben emlékezzenek majd, amikor szükségük lesz ránk. Hiteles, egyedi énmárkánk segítségével felkelthetjük a gyakorlatunknak megfelelő ügyfelek, munkaadók, munkatársak figyelmét, akik később ajánlhatnak minket másoknak is.

Mi alapján leszünk megjegyezhetőek?

Sokat számítanak az első benyomások kapcsán a külsőségek. Egy feltűnő színű öltözék vagy az átlagostól eltérő hajviselet segít a másoktól való megkülönböztetésben. Persze, a nőknek e téren gazdagabb az eszköztáruk. Például egy hosszú fekete hajú, ill. vörös kosztümbe öltözött hölgy mindenkinek azonnal feltűnik. A férfi hírességek esetében is látunk erre számos példát:

- Mick Jagger vastag szája és kinyújtott nyelve, utóbbi a Rolling Stones jelképe lett;
- Che Guevera sapkája és szakálla;
- Albert Einstein bajusza és hajkoronája;
- Winston Churchill feje, szivarja és mellénye.

Bizonyára a mi külsőnkben is van valami jellegzetes, amit ki lehet emelni. Mi lehet ez?

Tudatos beszédstílus

Ha saját hangfelvételünket meghallgatjuk, tisztázódik előttünk, hogyan érzékelnek bennünket kívülről mások. Milyen a hanghordozásunk, hangszínünk, beszédtempónk, van-e akcentusunk. Felmerül a kérdés, hogy ezen érdemes-e csiszolnunk. Szeretnénk-e, ha például tájszólásunkról felismernének. Ettől hitelesebbé válnánk-e? Egy francia származású szakács például valószínűleg jól teszi, ha nem válik meg akcentusától, mivel a szakmájában a francia származás a legmagasabb színvonalat képviseli. Egyes politikusokat pedig a beszédtempójuk és a hanghordozásuk tett könnyen felismerhetővé, mint például Churchillt.

Felhasznált irodalom: John Purkiss, David Royston-Lee - Énmárka

A kézzel írott önéletrajzról

Hogyan készüljön az önéletrajz? Miközben a tartalomra figyelünk, nem árt, ha a formát is szem előtt tartjuk, mivel sokat elárulhat rólunk... főleg, ha grafológus kezébe kerül írásunk.

A munkáltatók gyakran kézzel írott önéletrajzot kérnek az állásra pályázóktól, vagy motivációs levelet várnak az amerikai típusú önéletrajz mellé. Mindez nem a véletlen műve, hiszen ma már gyakori a vállalatok gyakorlatában, hogy a kiválasztási folyamat egyik állomása az íráselemzés, melyet grafológus szakértőre bíznak. De az sem ritka, hogy a pályázatokat elbíráló munkatárs rendelkezik grafológiai ismeretekkel, vagy komolyabb szakértelem nélkül az írás rendezettségéből, esztétikai megjelenéséből következtet a személyiség egyes jellemzőire.

Mindenképpen ügyelni érdemes a pályázóknak a harmóniára, akár a szöveg elrendezését illetően, akár a betűk megformálására vonatkozóan. Mindez azonban inkább arányosságot kell, hogy tükrözzön, mintsem merev, erőltetett egyformaságot, szabályosságot. Vagyis hagyjunk megfelelő méretű margókat, egyenletes sortávolságot és szótávolságot, de ne törekedjünk feltétlenül arra, hogy precíz egyenes margókat, sorokat és teljesen egyforma méretű betűket produkáljunk, hiszen az nem természetes; görcsös igyekezetet, mesterkéltség látszatát kelti. Feltétlenül kerüljük a sorvezető használatát, ugyanis a gyakorlott szem azonnal észreveszi a láthatatlan „mankót", amiből önállótlanságra, őszintétlenségre lehet következtetni.

Fontos, hogy jól tagolt, átlátható legyen az íráskép, rendezett, tiszta gondolkodásmódot sugallva. Vagyis előnytelen túlzsúfolni a lapot írásunkkal, mert akkor nehezen bontakozik ki a lényeg, és lényeglátó képességünk is kevéssé mutatkozik meg. A nagy fehér foltok, az üres felület a papíron pedig kihasználatlan lehetőségekről, kapacitásokról vagy a mondanivaló hiányáról szólnak.

Ne akarjunk túlságosan „szépen" írni, vagyis egyedi betűformáinkat ne próbáljuk szabályos gyöngybetűkkel felcserélni, ugyanis az eredeti gondolkodást, a kreativitást többek között az egyéni, ötletes, könnyed formaalakításban lehet felfedezni. Egyébként bármilyen tőlünk idegen formát szándékozunk magunkra erőltetni a kedvezőbb megítélés kedvéért, egy oldalon keresztül nehéz úgy írni, hogy sehol ne lógjon ki a „lóláb". Csiszolgatni, fejleszteni írásképünket viszont annál inkább érdemes, mivel írás és személyiség szorosan összefügg, írásképünk pozitív irányú változása személyiségfejlődést von maga után.

Összegezve tehát – a kézzel írott önéletrajz kivitelezésénél a legfőbb szabály a rendezettség és arányosság, valamint a természetesség, ami a megvalósítás mértékétől függő kiegyensúlyozottságra, magabiztosságra utal, és a személyiség felelősségteljes, felnőtt viszonyulását mutatja önmagához és a külvilághoz.

- jgm -

Kérje az írásszakértő véleményét!